A légzést általában egyszerű megfigyeléssel ellenőrizzük. A legegyszerűbben a mellkasfal és a hasfal emelkedése és leereszkedése alapján állapítható meg, hogy lélegzik az állat. A légzésleállást a légző mozgások hiányából és a nyálkahártyák gyorsan kialakuló elkéküléséből (cianózis) állapíthatja meg. Ha lát légvételeket, akkor megszámolhatjuk, hogy hányszor lélegzik percenként. Egy nyugalomban lévő egészséges kutya 10-30 alkalommal, a macskák 20-30, a vadászgörények 33-36, a házinyulak pedig 30-60 alkalommal vesznek levegőt percenként.
Érdemes megfigyelni a légzés jellegét is. Az egészséges és nyugodt állat légzése erőlködéstől mentes, mellkasi-hasi jellegű, vagyis a mellkas fala és a has is emelkedik és leereszkedik. A szapora vagy ziháló légzést tátott száj és erős hasi összehúzódások kísérik. Ez lehet izgatottság, meleg és erős testmozgás jele is. A nehezített légzés azt jelenti, hogy a légvételek fokozott izommunkával járnak. Ilyenkor az állat láthatóan erőlködik a belégzések vagy a kilégzések, illetve mindkettő során. Ha légzési elégtelenség alakul ki, akkor az állat szemrése kitágul és ijedt az arckifejezése. A száj általában tátva van, nyújtogatja a nyakát és eltartja a könyökeit a mellkasától. A légzésleállás mielőbbi újraélesztést, a nehezített és az elégtelen légzés pedig sürgős állatorvosi ellátást kíván.
A nehezen légző vagy öntudatlan állatok helyszíni ellátása során az első lépés a légutak ellenőrzése, ami nem kockázatmentes. A felső ajkait a fogsorok közé nyomva és az alsó álkapcsot lefelé húzva próbálja meg kinyitni az állat szájat, hogy megtekinthesse a száj- és garatüregét. Ha ellenáll, használjon tompa végű eszközt (pl. kanálnyél). Ha idegen testet lát, azt valamilyen eszközzel (kanálnyél, csipesz, fadarab) távolítsa el. A kistestű állatokat fel is emelheti a hátulsó lábuknál fogva. Az öntudatlan állat szájüregét ruhadarabbal vagy akár újjal is kitakaríthatja. A légutakban található folyadékok eltávolítását segíti az orrba történő mesterséges lélegeztetés megindítása, a Heimlich-féle művelet végrehajtása, vagy az állat megemelése a hátulsó lábánál fogva. Ha ezután nem kezd el magától lélegezni az állat, akkor mesterségesen kell lélegeztetnie. A már lélegző állatot végül hozza oldalfekvésbe úgy, hogy a feje legyen a legalacsonyabban, majd mielőbb szállítsa állatorvoshoz, mert a tüdővizenyő gyakori késői következmény.