Napjainkban szeretünk mindent uniformizálni és egy kaptafára gyártott száraz táppal igyekszünk etetni az összes háziállatot. Ez ugyanis a legkényelmesebb és gyakran a leggazdaságosabb megoldás. A társállatként tartott felnőtt házinyulak esetén azonban a granulált tápokra alapozott etetés idővel egészen biztosan egészségkárosodáshoz vezet, ezért azok egészen kis mennyiségben, csupán kiegészítőként adagolhatók. A tápok mennyisége a táplálék-kiegészítők és az egyéb növényi takarmányok között felsoroltakkal együtt se haladja meg a napi takarmányadag 5%-át.
A kereskedelmi forgalomban sokféle változatos összetevőkből álló komplett nyúltáp közül a legtöbb lucernaszénából és gabonákból granulálással készül , de tartalmazhatnak számos egyéb összetevőt, így kukoricát, borsót vagy sárgarépát is. Ezeket a nyulak általában örömmel fogadják. Azonban érdemes tisztában lenni azzal, hogy az ilyen nyúltápok etetésének elsődleges feladata a húsnyulak gyors felhízásának elősegítése, illetve a szoptató anyák és a választott fiókák magasabb tápanyag igényének a kielégítése. Mivel magas az energiatartalmuk, a társállatként tartott felnőtt házinyulaknak egyáltalán nincsen rájuk szüksége. A tápokkal általában a szoptató anyákat és a növendék fiókákat kell etetni, hogy kielégíthessék a szokásosnál nagyobb tápanyag igényüket, de a táppal etetett felnőtt társállat nyulak elhízhatnak, mert hajlamosak a kelleténél többet fogyasztani belőlük az aránytalanul kicsi térfogatuk miatt. Vagyis a kelletténél többet esznek belőle, mert nem laknak tőle jól. A magas energia és az alacsony rosttartalom következtében romlik a gyomor- és bélcsatornájuk működése és felborul a vakbelük mikroflórája, ami megbetegedéshez és gyakran az elpusztulásukhoz vezet. Ezért az emésztőszervi és a májbetegségben szenvedő nyulaknak szigorúan tilos nyúltápot adni, a többieknek meg csupán elenyésző mennyiségben.
A koncentrált tápanyagtartalom további kellemetlen következménye, hogy a táppal etetett nyulak fogai rosszabbul kopnak. A kevés rágás viselkedési zavarokhoz, a berendezés és a különböző használati tárgyak, valamint a szobanövények megrágásához vezethet. Emellett csökkenti a nyúl vízfelvételét is, ami húgyúti megbetegedések kialakulására hajlamosít.
A megfelelően, vagyis a nem granulált nyúltápokkal és gabona magvakkal etetett társállat házinyulak akár 10 évig is élhetnek. Ezért ha valaki etet is ilyen tápokat, a napi eleség 1-2 %-ánál semmiféleképpen ne legyen több az arányuk. Általában ennyire sincs szükség, de előfordulhat, hogy többet kell adni belőle. Erre a leginkább akkor van igény, ha egy erősen lesoványodott nyulat kell felerősíteni, valamint a szoptató nőstények és a választás körüli fiókák táplálása során, mert azok energiában gazdagabb táplálékot igényelnek, mint a társállatként tartott felnőtt állatok. Egy szoptató anyanyúl képtelen kielégíteni az energiaigényét tápok nélkül, ezért egyre többet igényelnek, de a növendékeknek egyre kevesebbre van szükségük a választás után. Néha előfordul az is, hogy a nyúl vagy egy családtag allergiája miatt nem etethető széna, ezért kénytelenek tápot adni, vagy az, hogy a nyúl már annyira hozzászokott, hogy nem hajlandó mást elfogyasztani. Ilyenkor a leghelyesebb kizárólag füvekből készített, alacsony energiatartalmú nyúltápot választani, illetve ilyet keverni fokozatosan növekvő adagba a már megszokott nyúltáphoz. A legjobbak ma már nem hizlaló lucernából, hanem réti komócsinból, csomós ebírből és rozsnokból készülnek, és egyáltalán nem tartalmaznak gabonát. Kívánatos, hogy 18% felett legyen a rosttartalmuk, a fehérje viszont kevesebb, mint 16%, a zsír lehetőleg 2,5% alatt, a kalcium pedig ne érje el az 1%-ot. A magvakból és a szárított gyümölcsökből készült nyúltápok etetését viszont ajánlott teljesen elkerülni.