Az ember által az állatoknak nyújtott táplálékot takarmányoknak nevezzük. A társállatok takarmányaival és takarmányozásával kapcsolatos általános ismereteket erre a linkre kattintva keresheti fel. Itt csak a társállatként tartott házinyulak táplálásának (takarmányozásának) gyakorlati kérdéseivel foglalkozunk.

A nyulak közismerten növényevő állatok. Ez azt jelenti, hogy olyan emésztőrendszerrel rendelkeznek, ami képes feldolgozni a legnehezebben emészthető növényi tápanyagokat is. Ennek következtében olyan táplálékot is elfogyaszthatnak és hasznosíthatnak, amelyeket sok más állat képtelen megemészteni. Ez jelentős előnyt jelent a nyulak számára, amelyek a természetben főleg különböző füveket és egyéb növényi részeket fogyasztanak. Ezek a legtöbb állatfaj számára emészthetetlen tápanyagok tökéletesen fedezik a nyulak szükségleteit, ugyanakkor a koncentrált, könnyen emészthető táplálékok könnyen károsíthatják a nyulak egészségét.

A társállatként tartott nyulak egy további jellegzetessége az, hogy nem biztosítható a táplálásuk a boltokban készen kapható gyári tápokkal. Ugyan léteznek és széles választékban elérhetők a nyúltápok, de ezek megnevezése megtévesztő, hiszen egyik sem alkalmas a nyulak kizárólagos etetésére, sőt, mint azt látni fogjuk, legfeljebb csupán nagyon kis mennyiségben etethetők a felnőtt társállat nyulakkal. Érdemes azt is figyelembe venni, hogy a nyulak emésztőrendszere rendkívül kényes. Emiatt nem csak az energiában gazdag, könnyen emésztető táplálékot viselik rosszul, de az esetükben bizonyos antibiotikumok használatától is óvakodni kell, és mindig nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy a takarmányok cseréje lassan és fokozatosan menjen végbe. A nem megfelelő takarmányok etetése, a vakbélflórát károsító antibiotikumok használata és egy hirtelen tápváltás is a nyúl életébe kerülhet.

Ha a társállatként tartott kifejlett házinyulak táplálék piramisát (napi étrendjének ajánlott összetevőit) szeretnénk felvázolni, akkor annak alapját, vagyis a legnagyobb mennyiségben etetett összetevőt általában a fű vagy fűszéna teszi ki. A nyulaknak ugyanis nagyon sok nyersrostra van szükségük a táplálékukban, aminek hiányában elpusztulnak. A piramis második szintjét a zöldségek (zöldtakarmányok) képezik, amelyekből a fűnél sokkal kevesebbet igényelnek. Végül az összes többi nyúllal etethető táplálék csupán a piramis parányi csúcsát adja. Ezek inkább csak a változatosság megteremtésében és a nyúl jutalmazásában játszanak szerepet, semmint az optimális tápanyag, vitamin- és ásványi anyag ellátásban, amit megfelelő táplálás esetén a fű (széna) és a zöldtakarmányok biztosítanak. Természetesen a nyulaknak is folyamatosan szükségük van friss ivóvízre.

A fenti táplálék piramis a társállatként tartott házinyulak takarmányozására vonatkozik. A tenyész- és növendék állatok táplálékigénye ettől sok vonatkozásban eltér.

A szárazanyagra vetítve a nyulak általában csupán 12-18% fehérjét igényelnek, 2-5% közötti zsírtartalmat, de a nyersrostigényük 12 és 25% között van, attól függően, hogy mennyit mozognak. A társállatként tartott nyulak rostigénye nagyjából 18-25% közöttire tehető, vagyis magasabb, mint a sokat mozgó társaik, vagy a tenyész- és a növendék állatoké.

A felsorolt táplálék összetevőkről a baloldali menüpontok követésével tájékozódhat