Az etológia tudomány kialakulásának hajnalán az volt az általános vélemény, hogy mivel a kutya a farkas és más kutyaféle ragadozók (pl. a sakál és a róka) leszármazottja, ezért ezektől a fajoktól örökölte a viselkedési szokásait, vagyis nem különösebben nevelhető, de pavlovi módszerekkel kondicionálható. Akkoriban a kutyaiskolák úgy néztek ki, mint egy kaszárnya, a kutyák pedig vagy automatikusan engedelmeskedtek a katonás parancsnak, amiért megdicsérték őket, vagy pedig büntetést kaptak. Ma már tudjuk, hogy a kutya a legelső háziasított állat, amely már legalább 16 ezer éve kialakult, mint önálló faj, és az egyetlen őse a farkas, mert ez az állatfaj sok olyan tulajdonsággal rendelkezik, aminek hatására nagyon korán elkezdődött a háziasítása. A többi háziállatunkat a mezolítikumban, vagyis nagyjából 10.000 éve kezdtük el háziasítani, de a farkasokkal való együttélésre 100.000 éves leletek is utalnak.

Azonban a háziasítás során a kutya jelentős mértékben megváltozott, ezért a farkasból kiindulva sem lehet sok tulajdonságát megmagyarázni. A két faj genetikai kódját összehasonlítva kiderült, hogy a kutya külleme és a táplálkozása mellett a leginkább az idegrendszere tér el az ősétől. Sokkal intelligensebb és alkalmazkodóbb lett a farkasnál, és a viselkedése sok szempontból jobban hasonlít a miénkre, mint a legközelebbi rokonainké, a főemlősöké. Ezért vannak, akik nem is háziasításról, hanem egyenesen humanizációról beszélnek a kutyák esetében, vagyis szerintük az emberhez igyekeztünk a farkasokat alakítani. És ebben van valami. De bárminek is nevezzük a háziasításukat, az tény, hogy a kutya ugyanúgy nem vált emberré, ahogy ma már nem is farkas. A kutya az kutya. Érdemes ezt észben tartani. A kutyák ma már általában családtagként funkcionálnak (mindig is volt ilyen szerepük), és az egyik legjellegzetesebb tulajdonságuk az, hogy kiemelkedő az együttműködési és a tanulási képességük. Ezért jól nevelhetők, és szerintem minden kutya megérdemli, hogy jó nevelést kapjon.

A kutyanevelés a kutya kivételes képességei ellenére sem könnyű feladat, ahogy a gyermeknevelés sem az. Érdemes megismerni a kisemlős társállatok nevelésének alapelveivel kapcsolatos összefoglalónkat, mert az ott leírtak a kutyákra is teljes mértékben vonatkoznak. Itt nem törekszünk arra, hogy neveléselméleti szempontból tárgyaljuk a kérdést, inkább a kutyák nevelésével kapcsolatos néhány gyakorlati feladatot és jellegzetességet igyekszem röviden összefoglalni, illetve néhány gyakori probléma kezelését próbálom meg bemutatni.