Újpest:
787-2637

Krisztinaváros:
 
201-0052

 

 

 

 

   

  MANCSOK

English

  ÚJPEST

  KRISZTINAVÁROS

  ELSŐSEGÉLY   (ÚJ!)

vissza

  KUTYATARTÓKNAK

  MACSKATARTÓKNAK

  NYÚLTARTÓKNAK

  GÖRÉNYTARTÓKNAK

Nyílt vérzés

 

A nyílt vérzés a vér kiáramlása a külvilágra a különben zárt vérpályából, vagyis látható vérzés. A leggyakrabban mechanikai sérülések miatt következik be, ritkábban más ok, pl. véralvadási zavar vagy fertőzések következménye. Az erős vérzés gyorsan csökkenti a keringő vérmennyiségét és rövid idő alatt sokkos állapot kialakulásához vezethet. Még a gyenge vérzést is igyekezni kell csillapítani, mert a sebbe kerülő vér táptalaj a baktériumoknak, és rontja a sebgyógyulást. Általában a verőeres és spriccelő verőeres (artériás) vérzések számítanak súlyosnak, mivel ezek járnak a leggyorsabb vérveszteséggel, míg a visszeres (vénás) és a hajszáleres (kapilláris) vérzések kevésbé veszélyesek. A belső vérzés abban különbözik a nyílt vérzéstől, hogy a vér a hasüregbe vagy a mellüregbe folyik, ezért nem látható. A súlyos nyílt és belső vérzést hasonló általános tünetek kísérik, de a különböző nyílt vérzéseknek eltérő tünetei vannak:

tünetek

  • általános tünetek

    • fokozódó elesettség

    • halovány nyálkahártyák

    • hideg végtagok, fülek és farok

  • verőeres (artériás) vérzés

    • élénkpiros színű

    • lüktetve és nagy nyomással kilövellő vér

  • visszeres (vénás) vérzés

    • sötétvörös színű

    • lassan és folyamatosan folyik

  • hajszáleres (kapilláris) vérzés

    • élénkvörös színű

    • gyengén és folyamatosan szivárog

elsősegélynyújtás

  • nyugtatás

  • nyomás

  • az erek elszorítása

  • érfogó

  • sürgős állatorvosi ellátás

Vérzés esetén bánjon óvatosan az állattal, igyekezzen megnyugtatni, és ne adjon jutalomfalatot, mert lehet, hogy rövidesen altatni kell. Igyekezzen megállapítani, hogy milyen típusú vérzéssel áll szemben, és határozza meg, hogy mit kell tenni. A baleseti sérülések következtében az állatok sok vért veszíthetnek. A legjobban a kutyák bírják a vérveszteséget, kilogrammonként 40 ml vér elvesztését is túlélhetik, ezért akkor se rémüljön meg, ha sok vért lát, hanem legyen óvatos.

A leggyorsabb megoldás, ha nyomást gyakorol a vérző sebre. Ha van elsősegély doboz kéznél és abban van tapadásgátló és antibiotikummal impregnált párna vagy sebfedő lap, akkor ez kerüljön alulra, vagyis közvetlenül a sebre. Ha nincs ilyen kéznél, akkor steril gézlapok (vágott mullpólya), steril géz (mullpólya) vagy gézpárna. A sebre szorított hideg borogatás (pl. nejlonba tett jégkocka sebre szorítása) jól csillapítja a vérzést, csökkenti a fájdalmat és segít megelőzni a duzzanat kialakulását is. Ha nincsen kéznél kötszer, a nyomókötés rögtönözhető  női tamponból, összetekert törülközőből vagy ruhadarabokból is. A felhelyezett első réteget ne mozdítsa el akkor sem, ha átvérzik, hanem újabb rétegben felhelyezett gézpárnával, vattacsomóval vagy ruhával is nyomja a sebet. Ezután vegye körül vattával az egészet, ha lehet, és néhány menet mullpólyával rögzítse a helyén. Vigyázzon, hogy vatta ne kerüljön közvetlenül a sebre. Ha van kéznél rugalmas pólya, kívülről azzal is rögzítheti a nyomókötést. A végtagok és a farok bekötését mindig a végüknél kezdje, hogy ne szoruljanak el az erei. A fej, a nyak és a mellkas nyomókötései pedig legyenek annyira lazák, hogy az állat méretétől függően 1-2 ujj beférjen a test és a körszer közé. Ha a vérző seb olyan helyen van, ahová nem helyezhető fel kötés, akkor gézlapokkal, gézpárnával vagy más alkalmas eszközzel (pl. összegöngyölt törülközővel) kell nyomást gyakorolni rá, amíg a legközelebbi praxisba ér. A mellkason és a hason jó szolgálatot tehet egy megfelelő méretű (az állat méretétől függően 8-11-es) Ramofix háló felhelyezése is. Ha pedig semmilyen eszköz nem áll rendelkezésre, akkor nyomja a kezét az erősen vérző sebre, illetve abban a sérült érre.

Súlyos vérzés esetén, ha a nyomás nem elegendő, fektesse le az állatot úgy, hogy a seb a legmagasabb pontra kerüljön. Ez csökkenti a sebben a vérnyomást. Ha mód van rá, meg kell próbálni nyomást gyakorolni valamelyik fő ütőérre, mégpedig ütőeres vérzés esetén a szív irányában, visszeres vérzéseknél pedig a seb ellenkező (távolabbi) oldalán. Ütőeres vérzés esetén használhatja a karartériát (arteria brachialis), ami a hónaljban az elülső végtag belső oldalán halad, a combartériát (a. femoralis), ami a comb belső oldalán tapintható, és a farok artériát (a. coccygea), ami a farok alján középen fut. A megfelelő pontra gumis érszorítót vagy mullpólyából, esetleg ruhadarabból rögtönzött érszorítót helyezzen fel. Az utóbbira egy madzag, nyakkendő vagy nadrágszíj is megfelel, amit lazán kössön fel, majd egy ceruzát vagy egy fadarabot dugjon bele, amit addig csavar, amíg annyira rászorul a végtagra vagy a farokra, hogy a vérzés eláll. A hatékonyság növelése érdekében az érszorító a nagy ütőerek felett mullpólyába burkolt vattával vagy gézzel is alápárnázható. Ha érszorítót helyezett fel, akkor a vérzés elállása után mielőbb állatorvoshoz kell vinnie a beteget, vagy másféle vérzéscsillapításról (érfogó, nyomókötés) kell gondoskodnia, hogy az érszorító eltávolítható legyen. Ha olyan erős a vérzés, hogy az másként nem állítható el, akkor az érszorítás tartósan kell alkalmaznia. Ilyenkor a perifériás testrész vérellátása érdekében minden 10-15 perc után lassan fel kell engedni az érszorítót és fél-1 percen át lazán kell hagyni, mielőtt újra megfeszíti. Ez vérzés fokozódásával jár ugyan, de a hiányában a végtag vagy a farok elhalhat. A beteget ne hagyja magára az érszorítóval, hanem mielőbb szállítsa állatorvosoz vagy keressen más megoldást.

Tátongó seb esetén megpróbálhatja összecsípni is a sebszéleket, illetve eszközök híján rövid ideig akár ujjal is lenyomja a bőrt a seb alatt vagy felett.

Ha van kéznél, akkor erős vérzés esetén érfogót is csíptethet a vérző érre. A legtöbb elsősegélydobozban található ilyen eszköz. Ezzel kell a vérző ütőeret megfogni, ami az erős vérzés miatt gyakran meglehetősen nehéz. Megkönnyíti, ha előbb egy elszorítást helyez fel a vérzés helye fölé, majd ezután próbálkozik az érfogóval megfogni a vérző eret. Ha sikerült elállítani a vérzést, kötéssel a sebhez rögzítheti az érfogót-, mielőtt az állatorvoshoz indul a beteggel.

Ha belső vérzésre van gyanú (nem lát vért, de jelentkeznek a vérzés általános tünetei), akkor érdemes az állat hasára felhelyezni egy nyomókötést, mert az a nyomás növelésével mérsékli a vérveszteséget és javítja a véralvadást. Minden vérzés esetén a leghelyesebb korlátozni a beteg mozgását is. Az orrvérzésről külön szólunk. Ahogy elállt a vérzés, szállítsa azonnal állatorvoshoz a beteget.

 vissza a nyitó oldalra

© MANCSOK

zzzzzz